„Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból.” Jel 3,14–22
14 A laodiceai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete: 15 Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! 16 Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból. 17 Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: 18 tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss. 19 Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg! 20 Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. 21 Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónján. 22 Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek!
Bibliaolvasó Kalauz – Szentgyörgyi László igemagyarázata
„Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból” (15–16). Manapság divat nem állást foglalni. Jelen lenni tét nélkül. Nem elköteleződni. Középre helyezkedve úgymond nyitottnak maradni minden irányba. Ímmel-ámmal, félgőzzel, félszívvel nincs Krisztus-követés. Merj igent mondani, vállalva az elköteleződés minden következményét!
RÉ21 722 RÉ 457
Pünkösdi himnusz | 544 | Jövel, Szentlélek Úr Isten, ki Atyával vagy egy Isten
„… az Úr Igéje szerint járt el.” 1Kir 17
1 A Gileádban lakó tisbei Illés ezt mondta Ahábnak: Az élő Úrra, Izráel Istenére mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy ezekben az esztendőkben nem lesz sem harmat, sem eső, amíg én azt nem mondom. 2 Ezután így szólt hozzá az Úr igéje: 3 Eredj el innen, menj kelet felé, és rejtőzz el a Kerít-patak mellett, a Jordántól keletre! 4 A patakból majd ihatsz, a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy gondoskodjanak ott rólad. 5 Elment tehát, és az Úr igéje szerint járt el. Odaérve letelepedett a Kerít-patak mellett, a Jordántól keletre. 6 A hollók hordtak neki kenyeret és húst reggel, kenyeret és húst este, a patakból pedig ihatott. 7 Egy idő múlva azonban kiszáradt a patak, mert nem volt eső az országban. 8 Ekkor így szólt hozzá az Úr igéje: 9 Kelj föl, és menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és maradj ott! Én megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad. 10 Fölkelt tehát, és elment Sareptába. Amikor a város bejáratához érkezett, éppen ott volt egy özvegyasszony, aki fát szedegetett. Odakiáltott neki, és ezt mondta: Hozz nekem egy kis vizet valamilyen edényben, hadd igyam! 11 Amikor az elment, hogy vizet hozzon, utánakiáltott, és ezt mondta: Hozz nekem egy falat kenyeret is magaddal! 12 De az asszony így felelt: A te Istenedre, az élő Úrra mondom, hogy nincs miből. Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban. Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve kisüssem azt magamnak és a fiamnak. Azt most megesszük, azután meghalunk. 13 Illés azonban ezt mondta neki: Ne félj, csak menj, és tégy úgy, ahogyan mondtad; de előbb készíts belőle egy kis lepényt, és hozd ki nekem! Magadnak és a fiadnak csak azután készíts! 14 Mert így szól az Úr, Izráel Istene: A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki addig, amíg az Úr esőt nem bocsát a földre. 15 Az asszony elment, és Illés szavai szerint járt el. És evett ő is meg az asszony és a háza népe is mindennap. 16 A lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki az Úr ígérete szerint, ahogy igéjében, Illés által, megmondta az Úr. 17 Történt ezek után, hogy megbetegedett az asszonynak, a ház úrnőjének a fia, és betegsége olyan súlyossá vált, hogy már nem is lélegzett. 18 Az asszony így szólt Illéshez: Mi bajod van velem, Isten embere? Azért jöttél hozzám, hogy emlékeztess bűnömre, és megöld a fiamat? 19 Ő ezt mondta neki: Add ide a fiadat! És kivette az öléből, felvitte a felső szobába, ahol lakott, és az ágyra fektette. 20 Majd az Úrhoz kiáltott, és ezt mondta: Istenem, Uram! Még bajt is hozol erre az özvegyre, akinek én a vendége vagyok, és megölöd a fiát?! 21 Azután háromszor ráborult a gyermekre, és így kiáltott az Úrhoz: Istenem, Uram! Térjen vissza a lélek ebbe a gyermekbe! 22 Az Úr meghallgatta Illés szavát, a lélek pedig visszatért a gyermekbe, és az föléledt. 23 Illés ekkor fogta a gyermeket, levitte a felső szobából a házba, odaadta az anyjának, és ezt mondta Illés: Nézd, él a fiad! 24 Az asszony így felelt Illésnek: Most már tudom, hogy te Isten embere vagy, és hogy igaz a te szádban az Úr igéje!
Az Ige mellett – Czanik Péter igemagyarázata
(5) „… az Úr Igéje szerint járt el.” (1Kir 17)
Számos próféta élt az országban, ezek egy része természetfölötti képességéből próbált megélni. Közismert, hogy aki segítségüket kérte, nem üres kézzel állított be hozzájuk (1Kir 14,3). Többnyire testületekben éltek, ezek tagjait a régebbi fordítás prófétafiaknak, az újabb tanítványoknak nevezi, de a szó itt valójában a tagságot, az odatartozást jelenti. Persze visszaélések is történtek, sokszor a kérdező óhaja szerint adták meg a választ. Máskor viszont az Úr indítására kéretlenül is jelentkeztek. A kép tehát vegyes, de közülük igaz igehirdetők is kikerültek. Mivel az Úr prófétái voltak – szemben a Baal-prófétákkal –, hozzájárultak az igaz hit fenntartásához. Magasan kiemelkedik közülük Illés. Ő megjövendöli Ahábnak, hogy Isten többéves súlyos szárazsággal sújtja az országot. Ezek után tanácsos eltűnnie. Ezt Isten különös csodája tesz lehetővé számára, rejtekhelyén a hollók táplálják, patakvizet iszik. A patak kiszárad. Ebből azt látjuk, hogy ahol általános csapás van, ott az Úr gyermekei is bajba kerülnek. Isten újabb különös csodával segíti, mégpedig pogány földön, nyilván azért, mert ott Aháb nem fogja keresni. Isten egy ottani özvegyasszonynak ad akkora hitet, hogy utolsó készletéből a prófétának adjon először enni. Ezt azután azzal jutalmazza, hogy sem ő, sem fia, sem a próféta nem hal éhen. Ráadásként történik fia csodálatos életre keltése. Itt a zárás tanulságos a számunkra: a pogány asszony felismeri benne az Úr küldöttét, és elfogadja szájából Isten Igéjét, míg Ahábot, Isten népének királyát nem győzte meg a csoda, hanem halálra keresi Illést. Az Úr adjon nekünk halló fület és Isten iránti engedelmes szívet!
