Már a tavalyi évben is felvetődött az a gondolat, hogy gyülekezetként is megjelenhetnénk az immár 6. alkalommal megrendezett, nagy népszerűségnek örvendő lecsófesztiválon. A gyülekezet részéről többen is támogatták ezt a gondolatot és a gondolatból cselekvés lett.

Nagy izgalommal készültünk az augusztus végi alkalomra. Többen hasznos tanácsokkal láttak el bennünket. Olyanok, akik korábban már részt vettek ezen a megmérettetésen. De a döntő kérdés megoldása még váratott magára, hogy mitől lesz a lecsónk református. Kaptunk ezzel kapcsolatban is ötleteket. Volt, amelyik ötlet vicces volt (kakas-nyakas lecsó), volt amelyik kivitelezhetetlen. De a leghasználhatóbb ötletet egyik kedves gyülekezeti tagunk: Székelyné Erika adta, aki nagyon egyszerűen megoldotta református jelleg kérdését: tegyünk a lecsóra dekorációként csillagtésztát! Szenzációs ötlet!

Déli 12-kor kezdődött a verseny, elfoglaltuk a számukra biztosított helyet mesterszakácsunk vezetésével. Mivel a hozzávalókat már előre elkészítettük a parókián, az alapanyagot „csak” bele kellett tenni a bográcsba és a mindenki által szeretett és várt étel elindult hódító útjára, elég volt figyelni rá, kavargatni, hogy oda ne égjen. Hál’Istennek egyre többen lettünk és önkéntes jelentkezőkből is akadt bőven, akik nem csak az eredményt akarták megízlelni, hanem segítségüket is felajánlották.

Korábban eldöntöttük azt, hogy a lecsófesztiválon ilyenkor szokásos támogatói jegytől mi eltekintünk, ingyen kínáljuk azt, amit (ki)főztünk. Hiszem, hogy nemcsak emiatt, hanem a levegőben terjedő finom illatok miatt is nagy sikert aratott a református lecsó. Hosszú sorokban kígyóztak az emberek, hogy megkóstolhassák a „művet”. Szinte mindenki feltette a kérdést: mitől református a lecsó? Voltak olyanok, akik előre jelezték – a biztonság kedvéért – hogy ők bár katolikusok, de kíváncsiak az egyedi, református ízvilágunkra. Természetesen - ahogy mondani szoktuk – vallási hovatartozásra való tekintet nélkül – mértük ki az adagokat. Bízom abban, hogy a csalogató finom illatok mellett, mi magunk is, megjelenésünkkel, nyitottságunkkal Krisztus jó illata (2Kor 2, 15) tudtunk lenni mindenki felé.

Majdnem az utolsó pillanatban mertük ki az elbírálásra szánt adagot, amelyet a zsűrinek kellett bemutatni. Az eredményhirdetés során „édeni” jelzővel illették az megreformált ételünket. (Volt humorérzéke a zsűrinek!) A díjkiosztó ünnepségen, az alkalom legvégén gyülekezetünk két nőtagja (Iráziné Krisztina presbitertestvérünk és Balogh Tünde, az egyik főszervező) vették át a díjat. A nézőközönség hatalmas ovációval és tapssal értékelte a reformátusok jelenlétét az ünnepségen. Még jóformán véget sem ért a nap, már azon tanakodtunk, hogy a következő évben mit fogunk másképpen, jobban, tökéletesebben csinálni és már most elkezdtünk azon tanakodni, hogy jövőre a lecsónk mitől lesz még inkább református! Remélve továbbá azt is, hogy ez a törekvés gyülekezeti életünkre, hitéletünkre is érvényes lesz!

Konc Gáll László. lelkipásztor

képek: Bory Krisztina